Álmodni merni kell, de tudom hogy ez az álmom nem válik valóra soha. Hogy mi az? Hááát, egy téli kert. A hely adott lenne hozzá a két ház között, de ..... és itt már nem is folytatom tovább.
Most meggyónom a bűneimet, hogy minden üdülésünk alkalmával valamilyen zsákmánnyal térek haza. Ezek bizony nem mindig sikeresek, mert csak kevés marad meg belőlük. Azért nem adom fel, évről évre folytatom ezt a virág szeretők körében nem mélységesen elítélendő cselekedetemet.
Ami sikeres volt, a Korfuról hozott pálma mag csíráztatása. Most is elevenen él bennem a hely ahol szedtem a magot. Nem sok bizalmam volt hozzá, de rácáfolt, ma már szépséges növényke
A tőle jobbra lévőnek is története van. Még kicsi volt (abban az évben kaptam), mikor egy tavaszi esős napon kitettem hogy az eső lemossa róla a téli port. Kiskutyánk volt, nem figyeltem rá eléggé. A kutyus kihúzta a cserépből, a rajta lévő összes földet lerázta róla. Közben a nap kisütött, jól kiszárította a gyökerét. Visszaültettem, de nem sok reményem volt rá hogy túléli a nagy kalandot. Sikerült neki!
Aztán itt van a nagy szerelmem, a szerelemvirág! Az ő történetét már előbb leírtam.
Ha már kék, akkor következzen a plumbágó!
Ugye milyen csodálatos?
Nagyon szeretem a kertben a kék színt.
És ezek a bugik? Igazi mediterrán hangulatot árasztanak. Nagyon nehéz az ápolásuk, elég kényeskék. A fentieket egészen pici korukban vettem egyik áruházban, én dédelgettem, nevelgettem őket ilyenekké. A lenti ekkora nagy volt mikor hozzám került, de sajnos vele nem volt szerencsém.
Ezt a példányt sikerült is elpusztítanom. 
A golgota virággal először Olaszországban találkoztam egy kerítésre felfuttatva. Soha nem láttam még előtte olyan csodálatosat. Amúgy is a kék virágok szerelmese vagyok, de olyan ragyogó kék virágokat még nem láttam. Megpróbáltam "szerezni" róla hajtást, de nem lehetett. Ezt a csodálatosat a kollégáimtól kaptam mikor jöttem nyugdíjba. Csupa bimbó volt. Azóta minden nyáron megörvendeztet a virágaival. Télen a pincében pihen, feltölti magát a következő virágzásra.
Micsoda szépséges virága van!
A sétány rózsával már (mondhatni) több évtizede találkoztam először, akkor még nem családi házban laktunk. A Búza tér-i piacon árult egy tapolcai bácsi, nagyon különleges virágai voltak. Tőle vettem az első tövet, nem olcsón. Sajnos nem kaptam hozzá útmutatót, el is pusztítottam.
A fehéret az unokámtól kaptam anyák napjára.
Őt Mallorcáról hoztam magammal. Élt 1 évet. Egy óriási kő tartóban virult. Leültem mellé és két hajtáska velem jött. A nevét sem tudom.
A cserjés kövirózsát először Mallorcán csodáltam meg, hoztam is belőle, de nem maradt meg. Ennek a hazája Kréta Gouves Garden kertje.
A hazájában, azon a klímán sokkal szebb, tömörebb virágai vannak. Nekem így is elbűvölő! Sajnos a teleltetése nem egyszerű! Mindig rettegek hogy kibírja azt pár hónapot. Ilyenkor tavasszal nagyon rosszul néz ki.
Na és akkor a citrusok! Mennyire vágytam rájuk!
Az elsőt, a citromomat a férjemtől kaptam születés vagy név napomra, vagy mindkettőre. (egy hét különbség van a kettő között)
Micsoda illatuk van ezeknek a virágoknak!
Ő volt a második, a mirtusz levelű narancs.
A híres kumkvát, aminek a gyümölcsét és annak még finomabb likőrjét Korfun ismertem meg.
Így festenek most, frissen felhozva a pincéből, ahol a telet töltötték. A citrom most tele van bimbókkal. A termését a napokban le fogom szüretelni.
A datolyaszilváról már egy másik bejegyzésben bővebben írtam.
.Ő pedig a pepino dinnye. Sajnos csak tojásnyira nőttek meg, de az idén jobban oda fogok figyelni rájuk.
Nagy nagy kedvencem a füge sem maradhat ki. Nagyon szeretem a gyümölcsét. Volt egy év, 2008-ban,(se azelőtt, se azóta egyszer sem ismétlődött meg) amikor a kertben lévő nagy bokor kétszer érlelte be a termését. Erről a gyümölcsről majd máskor talán még írok többet is.
Utoljára, de nem utolsó sorban pedig a leanderek, de róluk is írtam már bőségesebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése