Magaságyás

Sajnos a kertünk adottságai olyanok, amilyenek, jónak még véletlenül sem mondható. Nem elég, hogy északi fekvésű, de még a talaja is nagyon gyenge, agyagos, köves, terméketlen. Rengeteg munkát belefektettünk már, de szinte eredménytelenül. Egy nagy teherautó trágyát hordtunk bele, de meg se látszott rajta, hacsak a gaz nem lett tőle több.  Évek óta reménykedem, hogy a műveléstől talán majd javul a helyzet.
Tavasszal nehezen szárad ki, azért nem lehet művelni. Nyáron olyanná válik, mint a beton, még az eső is csak leszalad rajta, mert ráadásul még enyhén lejtős is.
Ezt untam meg, de nagyon! Kertünk van, de egy utolsó szál petrezselyemért a piacra kellett mennem, vagy a sógornőm ültetvényét megdézsmálnom. Egyedül a karalábé termett meg benne, a többi konyhakerti növénykénk csak kínlódott.
Nagyon régen megvan egy kis füzetecském a magaságyásról, ami véletlenül újra a kezembe került. Utána néztem még a neten is a dolognak. El is határoztam, hogy nekem ilyen kell! Igen ám, de ezt még ősszel el kellett volna kezdeni megvalósítani, mi pedig már a tavasz kezdetén jártunk. Eddig el voltunk foglalva a fiunk lakásának a felújításával, berendezésével. Március 8-án a születésnapján megkapta a kulcsot, mi pedig szabadok voltunk, foglalkozhattunk a saját házunkkal, kertünkkel.
A tavasz mindig kicsalogat a kertbe, előbújik belőlem a föld utáni vágy. Túrni kell akkor is, ha az semmit nem terem.  Ekkor jött egy hirtelen ötlet! Igaz hogy elkéstünk egy kicsit, de oldjuk meg akkor másképpen azt a magaságyásos problémát. Előadtam a nagy tervet a férjemnek, aki előre fél már minden ötletemtől.
A gesztenyefa alatt árválkodott néhány, a kerítés építésből megmaradt betonoszlop. Nem is szerettem hogy ott vannak, mindig azon törtem a fejem, hogy mit lehetne velük kezdeni. Hát magaságyást építeni belőlük! De nem ám a hétvégén majd! Most, rögtön! Add meg,Uram isten, de azonnal!
Némi kis vita után elkezdtük a nagy munkát.  Ki kellett cűgölni a kertbe az oszlopokat, ami bizony nem volt egyszerű két lerobbant embernek. A zuramnak a sérült, fájós válla, nekem a rossz derekam... de nem fogott ki rajtunk. Többet ésszel, mint erővel! Rájátszottuk a talicskára és irány a kert. Amíg én hordtam az ősszel összegyűjtött lombot,gallytörmeléket, addig férj uram megcsinálta a keretet. A két hosszú oldalánál 2-2 oszlopot egymásra helyeztünk, a két rövid végét pedig deszkával zárta le.
A félig elkorhadt lombra igazi jó komposztot hordtunk, közben jól megtaposgáltuk. A legfelső rétege jófajta érett komposzt lett.
Ez a munka eltartott kettőnknek egy egész nap, közbeiktatott derék pihentetésekkel. Hullafáradtan estünk be az ágyba, nem kellett altatódal egyikünknek se. Egész este azon törtem a fejem, hogy hogyan lehetne ezt a hatalmas kertet okosan bevetni, beültetni. Merthogy, kellene petrezselyem is, paprika is, paradicsom is, hagyma is, zeller is, saláta is, retek is......... itt aztán nagyon elbizonytalanodtam.
Végül csak megszületett a nagy döntés! Vetettem 1 sor petrezselymet, ami fütyült kikelni, 1 sor hagymát dugattam, közé került a piros hónapos retek, majd a spenót, rukkola, saláta.

Ennyivel azért még nem elégedtem meg! Ahhoz hogy gyorsítsam a fejlődésüket, takarnom kellett. Ezt is könnyen megoldottam házilag, olcsón. Volt egy darab maradék fóliánk, ami szélességében pontosan ráillett. Magasításnak meg ott volt a kert végében lévő mogyoróbokrokról szedett vessző, ami nem engedte hogy a fólia ránehezedjen a növényekre amint növekedtek.

Így lett nekem magaságyásom és egyben fóliasátram. 

Csodaszépen növekedtek benne a kis növénykék, ami a szabad földben a mi kertünkben soha nem lett volna ilyen. 

Közben a kertészkedős barátosnémtól kaptam pici zeller palántákat, paradicsomot, paprikát. Nekik is jutott hely a sorok között, az "alagút" alatt addig, amíg nem lehetett őket kiültetni. Itt neveltem elő a Juliska babot és a kínai méterest is, uborkát, cukkinit.... Hihetetlen, de igaz, hogy ilyen kis helyen ilyen hatékonyan lehet termelni! 

Mivel a petrezselymem itt sem kelt ki, a helyére uborkát tettem (fürtöst és kígyót). 

Előkerült a kissé viharvert uborka futtató is. 

Ilyen salátáim még soha nem voltak. 

Kell ennek a locsolás eső után is! 

Ezen felbuzdulva még egy ugyanilyet építettünk, de még ősszel megalapoztuk, hogy a téli csapadék (ami alig volt) tömörítse egy kicsit.  Most aztán kertészkedhetek kedvemre immáron 2 "magaságyásban! 

  

De, ha már lúd, akkor legyen kövér! Itt van a 3. is, a Fédrácskám kertje!