A férjem csak akkor látta a kertet amikor kifizettük a házat és megkaptuk a kulcsot. Akkor kezdett örvendezni neki, mert nem gondolta hogy ekkora.
Mégis csak kitérek a miértjére, mert furcsa hogy nem nézte végig az egész telket, úgy ment bele az adásvételbe. Mi egész nyáron hirdettük az előző házunkat, de nem jött össze sehogy se az eladása. Karácsony előtt, minden bejelentés nélkül vasárnap délben (!) csengettek, hogy jöttek megnézni a házat. (Ekkor már nem is hirdettük) Végigszaladtak, nagyjából megnézték, nem is alkudtak, de azt mondták hogy őket komolyan érdekli. Közben nekünk már ki volt nézve, megalkudva a ház ami tetszett.
Na a mi vevőnk ugyan nem jelentkezett, lassan el is felejtettük. Január vége felé egyik este telefonáltak, hogy jönnének leelőlegezni, mikor mehetünk az ügyvédhez. A férjem még azon a héten megjelölt egy napot nekik. Én mondtam, hogy egyszerre kellene a másikkal lebonyolítani, de nem lett elfogadva az ajánlatom.
Lényeg a lényeg, megkötöttük a szerződést, hogy ápr. 15-ig kiköltözünk. Ez nekem a tavaszi szünet miatt volt fontos. Felhívtuk a ház tulajdonost akivel megalkudtunk, hogy mehetünk az ügyvédhez. Akkor jött a hideg zuhany! Meggondolták, nem adják el mégsem a házat. Ott álltunk január végén egy szerződéssel a kezünkben úgy, hogy jóformán nem volt fedél a fejünk fölött. Az egész városrészben nem találtunk egy megfelelő házat, hiszen ilyenkor télen ki hirdet családi házat eladásra. Nagy gondban voltunk, de még milyenben! Mi felvettük a foglalót a házunkra, nem is keveset, hogy a vevő meg ne gondolja magát. A sors fintora, hogy ezzel öngólt lőttünk.
Szerencsénkre a nászasszonyunk jól tájékozott, ő mondta, hogy egy utcával lejjebb tőlünk úgy tudja eladó lesz egy ház. Csak csengessek be nyugodtan, egy néni él ott magában. Látásból ismertem is, mert a kapu előtt volt a buszmegálló, már valamikor régebben szóba is elegyedtünk egymással. Mégsem mertem becsengetni, mert hátha nem is eladó a ház.
Egyik nap jöttem hazafelé, amikor ő kint sepregette a járdát. Megkérdeztem tőle amit hallottam a nászasszonyomtól. Igaz volt félig, mert még csak gondolkoztak rajta a gyerekeivel. Jó hangulatban volt, be is hívott hogy nézzem meg a házat. Nem egészen ilyet képzeltem el, de sok választási lehetőségünk nem volt, az idő sürgetett bennünket. Még egyszer megmutatta a házat a férjemnek is, de utána már csak egyszer volt hajlandó rá, amikor a mesterek nézték meg.
Jó kis kitérőt csináltam!
Amikor birtokba vettük az új otthonunkat, azzal szembesültünk hogy itt ugyan lesz munkánk bőven.
Nem is tudom mennyi öreg szilvafát kellett kivágnunk. Helyükbe rögtön új kicsi csemeték kerültek, almák, körték, őszi- és kajszi barackok, kiwi, füge, cseresznye, meggy..... kisebb-nagyobb sikerrel.
És most induljunk el a kaputól!
A bejárat másik oldalán a pillangócsalogató nyári orgonák vannak.
A házunk és a szomszéd ház között nagyon szűk a hely, csak egy személyautónak elég, teherautó már nem fér el. Talán lehetne rajta segíteni, de ezt nem szeretnénk, mert ehhez ki kellene vágni az öreg szőlőtőkéket és futórózsát.
A következő rész az, ami mindig változik, mert ezt látom még bentről is, a konyha ablakából..
Itt lehet aztán igazán jókat játszani!
Na meg tanulni se utolsó hely!
Tavasztól őszig a kertbe vezető járda megtelik virágokkal, új szerepet kap.
Ezek a tulipánok a leanderek mögött a két ház közötti részen vannak. Most ez a rész kerül majd átalakításra, mert nagyon benőtte a borostyán, és fenyőfa is nagy árnyékot vet már, amit nem minden virág szeret.
Másik oldal
Ez is, és itt következik a gesztenyefa-sátra. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése