Tavasz a kertünkben

Sokat harcoltunk a férjemmel a fák megritkítása miatt, de ilyenkor mindig neki adok igazat. Én ritkítanám még mindig a kertben lévő szilvafákat, ő pedig tíz körömmel ragaszkodik hozzájuk. Bizony igaz, hogy ilyenkor tavasszal a virágzás idején olyan illat van a kertben ami miatt érdemes megtartani őket. Nyáron tele van madarakkal, árnyékot ad. .... Ilyenkor mindig eszembe jut Jókai Mór Ültess fát! c. verse:
"Ültess fát! Hogyha mást nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz, gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot, messze érzed illatát.
Kismadárka száll reája, ingyen hallgatod szavát.
Ültess fát!"
Hát ezért nem vágjuk ki őket, sőt mindig ültetünk hozzájuk.

Nem is kívánkozom ilyenkor sehová, mert ez olyan amihez fogható sehol nincs. Jó nagy a kertünk, egyik szomszéd se használja a sajátját, nem lát át hozzánk senki. Az egyik oldalon csak a kertész szokott kint tartózkodni, a másikon pedig senki, ember magasságú a gaz.A hátsó szomszédot se látjuk a mogyoró bokroktól.

 

Ma is kint üldögéltünk a virágzó barackfa alatt, nem volt kedvünk bejönni. Ez a kis esőcske, ami az éjszaka esett, felfrissítette a levegőt, zöldebbé vált minden. Szépséges! Nekünk legalábbis az.