Mikor 60 éves lettem (szép kerek szám), olyan növényt kaptam tőlük, amit már régen szerettem volna, de mindig sajnáltam érte a pénzt, meg nem is volt elérhető a környékünkön.
Születésnapom előtt érkezett postán egy nagyon szép datolya szilvafa. Ó, mennyire szerettem volna egy ilyet szerezni! Rögtön felhívtuk akitől vásárolták, rögtön el is mondta hogy mit csináljak vele. Többek között azt is, hogy nem kell még átültetni, jelenleg elég neki az a konténer. Nagy izgalmamban még azt sem hallottam igazán, hogy miket is mondott.
Innen indultunk.
Nagy becsben volt, dédelgettem, gyönyörködtem benne. Azért egy idő után mégis úgy döntöttem, hogy ha már ennyire szeretem, akkor mindent megadok neki, még egy nagyobb cserepet is. Megvettük a legnagyobb méretű műanyag cserepet, mert nem akartam kiültetni amíg nem lesz nagyobb.Na, ekkor majdnem sikerült bajt csinálnom! Leömlött a laza föld a gyökeréről. Az átültetés után bevittem a nagy gesztenyefa árnyékába, hogy ott heverje ki a könnyelműségemet. Sikerült is.
A telet a fűtetlen mellék épületben töltötte, jól bebugyolálva, hogy nehogy megfázzon. Nagyon jól viselte a teleltetést, annyira jól, hogy tavasszal korán kihajtott, hozta a gyönyörű leveleket. Nyáron szépen fejlődött, sokat erősödött, nőtt. Ősszel alig tudtuk becipelni a teleltetőbe. A plafonig ért, attól féltem hogy baja esik az ágacskáinak. De nem! Megint kicűgöltük tavasszal a kertbe a régi helyére. Elkezdtük locsolgatni jóféle áztatott marhatrágyalével, kapott lomb trágyát... ajnároztam. Meg is hálálta, tele lett virággal. Boldog voltam nagyon!
Nyáron a nagy melegben naponta kétszer-háromszor is meglocsoltam, hogy el ne hullajtsa a kis gyümölcsöket. Egyszer aztán kitaláltuk, hogy ás a férjem egy nagy gödröt és abba süllyesztjük bele, hogy ne süsse a nap az oldalát, ne forrósodjon fel a talaja. Az elképzelés nem lett volna rossz, csak egy kis bibi csúszott a számításunkba. A sok locsolástól a gyökere kibújt a cserép alján lévő lyukon, és jól belekapaszkodott a talajba. Ősszel aztán mikor be akartuk hozni telelni, nem tudtuk kiemelni a földből. Végül úgy döntöttünk, hogy ott hagyjuk a helyén, mert már nem nagyon fért volna be a teleltetőbe se.
Jól előre szaladtam időben, és a legfontosabbról még nem is írtam. A legfontosabb pedig a beérlelt 5 db termés. Időközben rengeteg lehullott, nem lehet tudni miért. Lehet hogy az is közre játszott, hogy 2x is hosszabb időre magára hagytam őket.
A új támasztékkal
Milyen csodás virágai vannak!
Az első reményteli gyümölcsök
Nagyon finom volt!
És sorolhatnám tovább a siratnavalókat, de nem teszem. Jönnek majd újak helyettük, az élet pedig nélkülük megy tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése