Olyan sokat vártunk erre a csendes,(viszonylag) langyos tavaszi égi áldásra. Eddig nem sokat kaptunk belőle, de azért egy locsolásnál az is többet ért. Mindig néztem az előrejelzéseket, felhőképet, biztató volt, ám mire ideért volna, mindig elfogyott, nekünk már nem jutott belőle. Most esik ugyan, de attól félek hogy most is gyorsan átvonul felettünk.
Olyan szépen feléledt az eső után minden, újra élni kezdett a kert. Mi itt áhítozunk utána a kis zsebkendőnyi kertünk miatt, de abba belegondolni is rossz, hogy milyen hatással van ez a mezőgazdaságra.
Levettem a "fóliát" a kertemről, hagy fürödjenek ők is a jó kis tavaszi áldásban.
Ettől talán még a másodszorra vetett rukkolám és petrezselymem is meggondolja magát és kibújik körülnézni a világban. Vagy legalább a kertemben! Az őszi saláták és spenótok szépen fejlődnek, de a kicsik is csipkedik magukat. Annak külön örülök, hogy sok kisérletezés után kikelt a jégsalátám is. A saláták között ott kukucskál a szárzeller is.
Na, erre még várni kell még a palántázással is!
Ezek a spenótok azt várják, hogy mikor készítek belőlük egy jó spenótos pennetésztát. Lehet hogy holnap,
És ő vajon mikor díszíti a salátás tálat? Még nem holnap!
A Liza-féle babocska is szépen fejlődik. Remélem szép nagyra nő! Már azt is tudom, hogy hol lesz a helye.
A paradicsom palántáim nem nagyok ugyan, de már edzettek. A fólia alatt töltötték a fagyos éjszakákat, ahol a takarás alá fújó szél cirókálta őket.
A kabakosaim már nem tűrték olyan jól, rajtuk meglátszik az időjárás változékonysága. Tegnap ki is ültettem a helyére hármat, hagy szokják a sanyarúságot. Most őket is mossa az eső.
Vessünk egy pillantást a Fédra-kertre is! A borsója sokkal szebb, mint az enyém, amit lényegesen korábban vetettem el. Kikelt és le is fagyott az utolsó szálig a büdöskéje. A karalábéja viszont gyönyörű! Nem tudom mikor eszünk belőle, de nem is az a lényeges. Ősszel kaptam Piroska sógornőmtől óriási Gigant karalábékat, még most is azt főzöm, de még mindig olyan gyenge, mint ősszel volt. Igyekezniük kell, hogy ne maradjanak szégyenben, legalább feleakkorára nőjenek.
És akkor a Fédra-kert!
És az én tavaszi első adag borsóm.
Nem maradhat el a Jonatán almafa alatti tulipános se, mert ezt ősszel Fédrácskám Dugdosta el, mert én nem tudtam volna a fájós derekammal oda bebújni.
Tegnap kísérletként elültettem néhány tő csemege kukoricát is, közé pedig Zalán babot tettem. A kukoricára fog felfutni, márha az időjárás is úgy akarja. Egy kis zöldbabnak való is földbe került, legfeljebb újra kell vetni. Ha meg szerencsém van, akkor hamarabb ehetünk zöldbab levest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése