Idei első vacsora a kertből (Emlékezés)

Vacsorára vártam a kisebbik fiamékat. A legnagyobb gond kitalálni, hogy mit is kellene főzni. A férjem szokta mondani, hogy kitalálni nehéz, nem megfőzni. (Milyen igaza van!) Na, ebből a nehéz munkából szokta ő is kivenni a részét, ilyenkor hangoztatja aztán a bölcs mondást. Most is kitalálta, hogy legyen igazi jó sertéspörkölt, akár a kertben bográcsban elkészítve (ha az idő engedi) galuskával, salátával. A salátát már lehet a kertből szedni, ritkítani, hogy tudjanak fejesedni a többiek.
Az ötlet nem rossz, de most magamra vállaltam a nehezét és kitaláltam én a könnyű kis vacsorát. Napok óta szemezgetek a csodálatosan kövérre fejlődött (ősszel elvetett) spenótokkal. Itt a jó alkalom rá, hogy méltó helyükre, tányérra kerüljenek.

 Az áldozatok

A másfél literes üveg csak a viszonyítás miatt került oda.

Az eredmény ez lett, még tészta nélkül. Arra sajnos már nem volt időm, alkalmam, hogy  fotózzam! Finom tunéziai nagy kagyló tészta lett a kiválasztott.(Ezeket különleges alkalmakra tartogatom) Sajnos, ezek a tésztáim nagyon megfogyatkoztak! Menni kellene már utánpótlásért!
Semmit nem szoktam a főzésnél méricskélni, csak kimondottan sütésnél. Mindent szemreésznélkül módon főzök. Ezt is.
A spenótot leforráztam szódabikarbónás vízzel, hogy a szép zöld színe megmaradjon. Egy kis hideg vizes fürdőzés után felaprítottam, majd finomságos fokhagymás olivaolajon (még ez is tunéziai) megforgattam. Kapott még egy kis sima és füstölt trappistát, tejszínt, a végén egy darabka vajat. Tálaláskor egy kevés medvehagymával szórtam meg. Nem akarom dicsérni a főztöm, de fenséges lett! El is fogyott az utolsó falatig.
Elkészült a sertéspörkölt is, márcsak azért is, mert a ház ura ezt kívánta. Hát persze, hogy ő is csatlakozott a tészta evőkhöz! Egészségére! Meg a miénkre is!
Már növögetnek a tavaszi ültetésüek is, kell az utánpótlás.

Ültetem a következő adagot is, mert az új zélandinak esze ágában sincs kibújni, pedig már itt lenne az ideje.