Virágkötőnek képzeltem magam

Már régebben említettem, hogy mikor kezdődött nálam "komolyabban" ez a betegség. Volt igazgatónőm, Ircsike fertőzött meg. Egyik tavasszal, anyák napja előtt kitalálta, hogy csináljunk a gyerekekkel virágkötő versenyt. Az ötlet nagyon tetszett nekünk is, de az igazi meglepetés mégis az ő bemutatója volt. Szépérzékkel is meg volt áldva jócskán, ettől már csak a virágszeretete volt nagyobb. Itt éreztem először rá, hogy ez milyen remek dolog. Ettől kezdve mindig én készítettem el a csokrokat, asztali díszeket, adventi koszorúkat... a gyerekeim csokrait pedagógusnapra, nő napra.... De régen is volt már!
Amikor aztán családiházba költöztünk, igazán kiélhettem ezirányú vágyaimat. Nagyon sok szép csokor került ki a kezem közül (legalábbis nekem szép), többek között a szomszédasszonyom névnapjára (Anna) is. Na, akkorra nem volt nehéz szépet kötni, hiszen bővelkedtünk virágban. Az első kolyabb csokrot is az ő lányának a ballagására kötöttem. Akkor viccesen azt mondta Anetta, hogy egy ilyet elfogadna menyasszonyi csokornak is. Ebből bizony valóság lett! Életem első menyasszonyi csokrát kötöttem meg, fehér rózsából és fréziából. Sajnos akkor még nem volt digitális fényképezőgépem, ezért azt nem is tudom feltenni ide.
Ekkor aztán felbátorodtam, még nagyobb kedvet kaptam hozzá. Következett a férjem unokaöccsének esküvője, akkorra fehér rózsából és lilomból kötöttem meg az ajándék csokrot.
A következő nagyobb projekt a menyem keresztapjának esküvője. Ági ezt ajándékozta nekik, mert mivel idősebbek, már mindenük megvolt, nem kértek ajándékot, csak azt, hogy velük együtt örüljön a család.
Készült menyasszonyi csokor, autódísz, templomi dekoráció.

Az autó virágdekorációja szív alakú volt. Jól megküszködtem vele. Itt már segítségem is akadt Ági személyében.
Volt egy nagyon kedves gyakorlós kislányom, akit nagyon megszerettem. Sokat beszélgetünk a szakmaiságon kivül is, így került elő a virágkötési mániám is. A kapcsolatunk barátira fordult, annyira, hogy meghívott az esküvőjére is. Felajánlottam, hogy megkötöm a csokrát ajándékként. Neki egy eldobható csokrot is készítettem a rendesen kivül, meg autódíszt.
Az utolsó nagy vállalkozás pedig kolléganőm barátnőjének esküvője volt. Itt aztán kiélhettem magam (még túlságosan is) minden téren. A menyasszonnyal választottuk, vásároltuk meg a virágokat, óriási mennyiséget.
Az összes dekorációt egyedül készítettem el, nem volt segítségem benne, pedig elkelt volna, hiszen a menyasszonyi csokron kivül még nagyon sok mást is kellett készíteni.

 

koszorúslány-csokor,

 

 

autódísz (unokámmal)   

Az iskolában összeakadtunk egy hasonló megszállott kolléganővel, akivel mindenféle dekorációt mi készítettünk el(évnyitó-évzáró, gála műsorok,ballagás..... Nagyon fárasztó dolgok voltak ezek, de mi élveztük nagyon. Nemhogy alábbhagyott volna bennünk a lelkesedés, még bővítettük a repertoárunkat. Karácsony előtt olyan játszóházat szerveztünk meg, ahol szülő-gyerek együtt készítette az adventi koszorút. Az ebédlő megtelt, alig lehetett a saját hangunkat hallani. Persze ehhez be kellett szerezni az anyagokat is. 

Egyik őszi kopgtatóm a kert növényeiből

 

Az ősz számomra legkedvesebb virágkötési alkalma a halottak napja. Olcsóbb lenne (szinte) azt a néhány csokrot megvenni, mint megkötni, de az nem ugyanaz. Nagyon szeretem ezeket a csokrokat készíteni, bíbelődni velük. Amíg készülnek is arra gondolok, hogy kinek a sírjára szánom. Nem mintha másképpen nem gondolnék rájuk, de ez más! Ezekben a csokrokban benne van szívem, lelkem, minden irántuk érzett szeretetem.  

Évek óta Ágival együtt kötjök meg ezeket a sírcsokrokat (nem keveset), bármilyen hideg idő van is. Ezek a meghitt együttlétek nagyon sokat számítanak mindkettőnknek, nagyon egy húron pendülünk. Képesek vagyunk egy-egy csokrot sokáig szépítgetni, csinosítgatni. Amikor elkészülünk velük, akkor kitesszük őket egymás mellé és gyönyörködünk a munkánkban. Az utóbbi években már Fédra is kiveszi a részét ebből a munkából. 

És itt van az utánpótlás, aki nagyon figyeli, hogy mit hogyan kell csinálni